2011. november 18., péntek

Saját angyal!

A holdfényben táncolsz,
szerinted ez giccs
de nincs is ennél nagyobb kincs,
bár hova lépsz
A szerelem hiánya nyomaszt,
de te még is meséken agyalsz
Nem vagy képes túl tenni magad,
másoknak esélyt sem adsz

Boldognak mutatod magad,
ne lássa senki bánatod
Ha engednél magadból
Más lelket is befogadnál
És ha képes lennél szakadékokat ugrani,
talán mindet túl élnéd
De a hiánya felemészt,
 a fájdalmat újra és újra át kell élned  

Elevenen égsz el a máglya tetején,
miközben ők ott állnak
Sikítanál, sírnál, ha lenne eszed,
de ők halálodat csendben várják
Nincs több dobásod az életben,
 a tűz körbe ölel, és porig éget
Az egyik társ még is megrezdül,
fájdalom csúfítja arcát
Itt az egyetlen reményed,
ő még talán küzdhet érted
Vedd fel a harcot és tégy valamit,
találd meg a saját angyalod

Mindenki ferde szemmel méreget, nem értenek
Mindene megvan, mi kellhet még a lánynak?
Nem értenek, hiszen neked csak a szeretet hiányzik
Mindent feladnál ezért és ezt az angyalok is tudják

Végül megkapod az esélyt, tiéd lesz az érzés végleg
Küldenek egy lelket érted, aki elűzi a fájdalmat végleg
Ráismersz, ő az, aki küzdött érted, ezért nem nyelt el a máglya láng
Ne siess, minden pillanatban ott lesz veled mindig

Elevenen égsz el a máglya tetején, miközben ők ott állnak
Sikítanál, sírnál, ha lenne eszed, de ők halálodat csendben várják
Nincs több dobásod az életben, a tűz körbe ölel, és porig éget
Az egyik társ még is megrezdül, fájdalom csúfítja arcát
Itt az egyetlen reményed, ő még talán küzdhet érted
Vedd fel a harcot és tégy valamit, találd meg a saját angyalod.

Nincsenek megjegyzések: