Szeptember első hétvégéjét a Bogyiszló melletti gyönyörű vidéken töltöttük. Valójában ez egy jutalom volt az osztálynak a „Ne légy birka” verseny 3. helyezéséért.
A magam részéről nagyon vártam már azt a bizonyos pénteket, amikor is birtokba vehettük a nagyon régi, de annál fantasztikusabb épületet. Persze nem úgy kell elképzelni, mint egy ötcsillagos hotelt, voltak itt-ott hiányosságok, de a hangulat kárpótolt minket mindenért.
A kijutás különbözőképpen történt. Voltak olyanok, akik bátran nekivágtak az útnak biciklivel, na és persze voltak olyanok is, akik a kényelmesebb megoldást választották és kocsival érkeztek. Én is fuvarral mentem, de csak azért, mert túl sok csomagom volt. Na jó, azért a Szekszárd-Bogyiszló útvonal hossza is közre játszott egy leheletnyit! Azért az vicces volt számomra, hogy kezdetben mindenki biciklivel indult volna, de a kerekezők létszáma napról napra fogyott és végül már csak a csapat kis része állt ki az eredeti terv mellett. Őket most egy képzeletbeli tapsviharral jutalmazom . (Sajnos többre nem futja a költségvetésből!)
Az első délután nagy része a kipakolással telt, de belefért még egy kis játék is. A színészi tudást igénylő Beugró társasjátékkal foglaltuk el magunkat. Örömmel jelenthetem ki, hogy az osztályban sok színjátszó tehetsége tárulkozott ki. Az általunk készített aznapi vacsora tökéletesre sikeredett. Késő éjjelre járt már, amikor nyugovóra tértünk, de tudtuk, hogy a következő nap is ilyen jól fog eltelni. Már ezen az estén világossá vált számomra, hogy ez a hétvége fergeteges lesz.
Másnap délelőtt a Duna holtágába sétáltunk le, ahol a vállalkozó szellemű emberkék kajakozni is elmentek. Ez a pár óra is jól telt, bár egy kicsit kifáradtunk a sportolásban. Mivel az osztály egy része természettudományos, volt időnk megszemlélni a minket körülvevő környezetet is, ami egészen elragadó volt. A vízi világ megannyi csodája tárult a szemünk elé, mint például egy faragatlan horgász, aki nem volt hajlandó visszaintegetni nekünk! A vacsoránkról csak annyit, hogy több mint 100 palacsintát sütöttünk a csajokkal! De a legjobb még csak ezután következett! A programunk egy éjszakai túrának indult, de végül egy horrorisztikus játékba fulladt az erdőben. Tanulságos kirándulás volt! Egyesek arra jöttek rá, hogy szeretnek éjjel sétálni, mások viszont arra, hogy nem nekik való a sötétedés utáni lófrálás az erdőben. Sajnos én az utóbbi csoportba tudom magam sorolni. Ez volt életem legijesztőbb éjszakája. Lényegtelen volt, hogy három férfi is volt a csapatban, na meg persze egy rakás bátor fiú, én mégis remegő lábakkal léptem be a fák közé és szégyenszemre futva hagytam el rengeteget. Azonban nem ok nélkül ijedtem meg. Kedves társaim úgy gondolták, hogy meglepnek. De a meglepetés nem jól sült el, mert a sötétségben egy fa mögül kilépő emberben én a potenciális tömeggyilkost fedeztem fel, nem pedig az egyik fiút. Nem is kell mondani, hogy halálra rémisztettek, sikolyom a pár kilométerre fekvő gátőrháznál is hallatszott. Akkor és ott megfogadtam, hogy soha többet nem sétálok sötétben. Egyébként nagyon jól sikerült a kirándulás. Mindenki nagyon élvezte! A kedves erdész bácsitól rengeteg dolgot tanultunk.
Elérkeztünk az utolsó naphoz. A délelőtt folyamán pakoltunk. Mindenki szomorúan fogadta el a tényt, hogy haza kell menni és talán a legnagyobb bánatunk az a hétfői iskolanap volt. Kinek volt kedve visszaülni az órákra? De végül ez a nap is jól sikeredett. Fáradtan, de élményekkel gazdagon térünk haza. Biztos vagyok benne, hogy ezt a 3 napot sohasem felejtjük el.
A közös munka még jobban összekovácsolta a csapatunkat. Ezen a hétvégén jöttem csak rá igazán, hogy mennyire jó osztályba kerültem. Ha rajtam múlna, akkor minden második hétvégét Doromláson töltené az osztály!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése