A lakhelyemül szolgáló város, Gyönk Tolna megye legnagyobb kiterjedésű tájrészletének, a Hegyhátnak egyik völgyében húzódik. Eredeti neve Gyönk, – német nevén Jink - és más elnevezése nem is volt soha. A település már a honfoglaló magyarok idejében is létezett. Vonzás körzetébe több puszta is tartozik, például: Szabaton és Gerenyás.
A város történelme hosszan nyúlik vissza az időben. A legtöbb feljegyzés mégis a török megszállás idejéből maradt fent. Gyönk akkoriban – a mohácsi csatavesztést követően – a simontornyai szandzsák katonai és közigazgatási területéhez tartozott, az ottani szandzsákbég „oltalmát” élvezte. A környező települések fogyatkozó lakossága miatt 1713-ban Veszprém megyei magyar telepesek érkeztek a környékre. Később viszont egyre több német család menekült a községünkbe. A német polgárok létszáma még ma is magas a városban. Gyönk egyik legjelentősebb intézménye a Tolnai Lajos Gimnázium. Az iskola 1812-ben települt át Nagyszékelyből. Ez a legkisebb település, ahol gimnázium létesült hazánkon belül. Diákjai és tanárai közül az 1848/ 49-es szabadságharc számos résztvevője és katonája került ki. Itt tanult például az intézmény névadója, Tolnai Lajos, a híres sinológus, Faragó Ödön és Mestyán Zsófia tanárnő felmenői közül Mestyán Gyula és Mestyán Rudolf neves orvoskutatók is, az ő nevükhöz fűzhető a régen gyönyörű villának mondható Rudi-villa. Ezt az épületet sajnos pár hónappal ezelőtt lebontották. A gyönki katonák ezrei vesztek oda a két világháborúban. A legnagyobb veszteség még is a „málenkij-robot” volt. Számos nőt és férfit hurcoltak ki szovjetuniós bányákba, kohókba. 1944 felé megkezdődött a német családok kitelepülése. A háború végén viszont már tömegesen telepítették ki a németeket. Helyükre Szlovákiából érkeztek családok. Például egy forrás szerint Gyönkre telepítették Dusa Gáspárt és családját, akinek egy hatalmas parasztházat ítéltek oda. Az előző tulajdonost pedig egy sokkal kisebb házba költöztették. Ekkoriban a lakosoknak nem volt beleszólásuk ilyen ügyekbe. De lássuk be, hogy nem volt korrekt ez az eljárás.
Gyönk 1961-ig járási székhely volt, majd 1970-től nagyközségként működött. Hat társközség csatlakozott hozzá, akik 1991-ig függtek a várostól. De ezután se nélkülözhetik, mivel sok dolog ideköti a falvakat. A leglátványosabb kapcsolódás az alsó fokú iskoláztatásban nyilvánul meg. Az 1976-ban épült gyönki általános iskolát négy település által létrehozott Közoktatási Társulat tartja fenn. Hét településről közel 400 gyerek tanul ott a mai napig, ahol 8 osztály, két tannyelvű, németnemzetiségű tanítás folyik.
Gyönknek 3 temploma van. Egy másik jelentős intézmény még, a Sulkowski család kastélyában berendezkedő szociális otthon. A központ főtere mellett van a község művelődési háza, mely egykor nagyvendéglő, majd általános iskola volt.
Régebben Gyönk nagyobb szerepet töltött be a politikában és a gazdaságban is. Próbálta mindig felhívni magára a figyelmet. Például, amikor Gyönk díszpolgárává avatták Gömbös Gyula miniszterelnököt vagy éppen akkor, amikor meghívták Horthy Miklós kormányzót a világháborús emlékmű avatására. Horthy eleget tett a meghívásnak és a volt szolgabírói hivatal erkélyéről mondott beszédet a gyönki lakosságnak. (Ma ez az épület kollégiumként szolgál.)
Régészeti szempontból sem elhanyagolható a település. Több értékes tárgyat ástak elő az évek során az avar temetőből, valamint longobárd használati tárgyakat is felfedeztek.
A legérdekesebb rész viszont mégis a magyar és német hiedelmek keveredése. Bármily meglepő Gyönkön még boszorkányperek is zajlottak az 1700-as években. A feljegyzések alapján Parthörin Annát és Lisz Máriát több vádpontban is bűnösnek találták 1757-ben. A vádak legtöbbje nevetséges kitaláció volt. Mint például: Parthörin Annát azzal vádolták, hogy éjjelente lóháton járt, sövénykarót változtatott lóvá. Megrontotta a szomszédok teheneit, hogy azok kevesebb tejet adjanak. Lisz Máriára pedig azt próbálták ráerőltetni, hogy szerencsétlen asszony éjnek idején megjelent egy német legény ablakában, lóvá változtatta és kilovagolt vele a szomszédos falu malmáig. De szerencsére győzött a józanész és felmentették őket minden vádpont alól, kijelentették, hogy a feljelentők nem tiszta elméjűek. Valószínűleg ebben igazuk is volt. Az 1970-es években végzett kutatások szerint az 1945 után idetelepült gyönki lakosságnak ferde elképzelésük volt a boszorkányokkal kapcsolatban. Szerintük a boszik ellen leginkább fokhagymával lehet védekezni. Ez esetben a fokhagyma minden rosszra jó, vagy éppenséggel a gyönkiek nem tudják megkülönböztetni a boszorkányt a vámpírtól. Rengeteg hiedelemmel, babonával találkozhatunk, amik - valljuk be őszintén - elég viccesek. Egy gyönki ember jó tanácsa: Ne hagyd kint estére a pelenkát száradni, mert szerencsétlenség száll az egész családra!
Mindenkinek szíve joga, hogy megfogadja-e a tanácsot!
Utólag csak annyit, hogy nem régóta lettünk város, de mégis ugyanolyan unalmas hely maradtunk. A legérdekesebb talán még is a történelme. Izgalmas lehet elmerülni a település sztorijaiban. Az én kíváncsiságomat leginkább a boszorkányper mozgatta meg.
Egy szó mint száz: én úgy szeretem Gyönköt amilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése